Eszter naplója - Mexico, 2001. szeptember 14-26.

Íme Eszter naplója, amit az utazás alatt vezetett:

1. nap

   2001. szept. 14. - Utazás

   Indulás Budapestről (Ferihegy 2B) a 10.05-ös géppel Frankfurtba. Onnan pedig nem túl hosszú várakozás után Mexikóvárosba. Magyar idő szerint másnap hajnali 2 órára érkeztünk meg, elég kimerülten, ott este 7 óra volt.

2. nap

   2001. szept.15. - Nemzeti ünnep: Függetlenség napja!

   Ébredés 9 óra körül. Reggeli. Megnéztünk egy közeli Lacikonyhát, a srácok jó sokat kajáltak, mi egyelőre csak belekóstoltunk.
   Zócalo főtér, templom, palota. Árusok, egy csomó ember. Rengeteg fegyveres rendőr. Indián ruhába öltözött táncosok.
   Balderas mindenféle áruval ellátott piac. Szombrérók, poncsók, szőnyegek, békabőr pénztárcát is láttunk... szegény brekike.

3. nap

   2001. szept.16. - Teotihuacan (Világörökség része)

   Hatalmas területen terül el ez a birodalom, amely még a spanyolok érkezése előtt elnéptelenedett, rejtélyes okok miatt. Megcsodáltuk a Nap és Hold nevű piramisokat. Az obszidián szobrokat és egyéb szép dolgokat kínáló árusokkal sokat alkudoztunk, végül 3 darab isteneket ábrázoló szobrot vettünk. Megnéztük az ásatási területhez tartozó múzeumot. A nap végig erősen tűzött, jól leégtünk.

4. nap

   2001. szept.17. - Xochimilco (Világörökség része) (első napunk 4-esben, a kintiek kalauzolása nélkül :)

   Délelőtt bevásárlás egy közeli szupermarketben. Nagyon nagy a választék. Rengeteg fura péksüti és gyümölcs, zöldség kapható. Ha szeretnél venni valamit és hezitálsz, megkínálnak. Fincsik a sonkák, sajtok, mexikói csípős savanyúságok. Margarin csak édeskés van, vajat nem találtam.
   A vásárlás után elutaztunk metrókkal (mint a hazai és egy HÉV-szerű és kisvonattal) Xochimilco-ba, amely hasonlít Velencéhez, vízen lehet közlekedni a házak között, amelyek azért más stílusúak, mint a velenceiek, viszont a növények, virágok gyönyörűek.

5. nap

   2001. szept. 18. - Puebla (Világörökség része) és Cholula

   Metrózás és 2 óra buszozás után megérkeztünk Pueblába. Nagy nehezen elvergődtünk a belvárosba a 49-es busszal, ami olyan környéken ment, hogy ránk jött a röhögőgörcs a félelemtől. Lacika elnevezte latin pokol-nak a környéket, találóan! De végül is gond nélkül eljutottunk a Katedrálishoz, ami sajnos zárva volt. Szép gyarmati típusú cserepes házakat láttunk a teljesen szabályos, merőleges utcákon. Ezután elindultunk Cholulába. Hosszas gyaloglás után találtunk is egy buszt, ami 3 peso-ért elvisz a piramishoz. Olyan volt , mint egy szakadt, 30 éves barkasz, alacsony volt és piszkos, kicsi ablakokkal, alig láttunk ki. Elgondolkodtunk, hogy nem kéne-e kiszállni, mert ki tudja hova visznek, de aztán egyre több iskolás szállt fel, így megnyugodtunk. A cholulai piramisban végigjártuk az alagutat, amelyet a régészek vájtak, hogy áttekinthessék, hogyan épültek egymásra a piramis szintjei a különböző korokban. Megnéztük a piramisdomb tetején álló katolikus templomot kívülről, megközelíteni sem lehetett, le volt zárva az út, aztán körbesétáltuk az egész ásatási területet. A környék iszonyú szemetes volt és elhanyagolt. Hazafelé vihar volt, sötétség, szétfagytunk a 2 órás buszúton, a légkondinak köszönhetően.

6. nap

   2001. szept. 19. - Chapultepec

   Reggel vásárlás, reggeli.
   Ez egy hatalmas park a város közepén.
   Megnéztük az állatkertet, gyönyörű a növényzet, szépen ki van alakítva minden. Nagy élmény volt a fehér tigris, csodás rezidenciája volt, a kedvünkért még úszott is egyet.
   Aztán megnéztük a kastélyt, amely egy piramisdombra épült, a Habsburgok rezidenciája volt, amíg Mexikóban voltak. Ehhez méltóan igencsak szép volt. Az egész kastély a város fölé emelkedik, fantasztikus kilátással.
   Az Antropológiai múzeum következett, ahol akár egy egész napot is el lehet tölteni. Elég fáradtan tértünk haza.

7. nap

   2001. szept. 20. - Pachuca, Mineral del Monte

   Pachuca 1,5 órára van Mexico City-től busszal. Nyugis, zöld városka. Innen mentünk fel, kisbusszal, szerpentineken a kis hegyi faluba Mineral del Monte-ba. A szerpentinről szép kilátás nyílt Pachucara. A kis hegyi falu nagyon szép volt, színes házak, tisztaság, kis, lépcsős utcácskák, szökőkutas főtér, templommal. Megkóstoltuk a helyi specialitást a pastes-t, ananászosat és húsosat. Hazafelé még eltöltöttünk 1-2 órát Mexikóváros főterén 1-2 éjszakai fotó kedvéért. Innen kis zöld taxival mentünk haza. A sofőr útközben kérdezgette, kikiabálva az ablakon, a többi taxist, hogy merre van az az utca ahol lakunk.

8. nap

   2001. szept.21. - Mexico City (Zocalo, Basilica)

   Megnéztük a Palotát, Benito Juarez emlékeit, szobáit, korhűen berendezve. A palota falfestményei a régi Mexikót ábrázolják. Ezután a Guadalupei Szent Szűz emlékére állított Bazilikához mentünk.
   Este 10-kor elindultunk otthonról, hogy az éjfélkor induló busszal elutazzunk Acapulco-ba.

9. nap

   2001. szept.22. - Acapulco

   Elindultunk, 5 órás út állt előttünk. Frissítőt szolgáltak fel a buszon. Esett, reggel 5 körül megérkezett a busz Acapulcoba. Még teljesen sötét volt, vagy 2 km-t gyalogoltunk a táskáinkkal a szállodáig, mire nagy nehezen megtaláltuk. A szállodasor csöndes volt, egy-két kutyus csatlakozott hozzánk. Szerencsére már reggel 8-tól elfoglalhattuk a szobáinkat, az első emeleten. Fülledt, meleg, borús idő volt. Sétáltunk a homokos parton. Fürödtünk a hatalmas hullámokban. Délután kisütött a nap, rettentően párás, meleg volt. Gyakorlatilag egész nap fürödtünk a tengerben, a többiek kipróbálták a jacuzzit és a medencéket is. Este megkóstoltuk a tequila-t, sóval és citrommal.

10. nap

    2001. szept.23. - Acapulco, Taxco

    Megreggeliztünk. Borús idő volt, csöpögött az eső, de így is nagyon meleg volt. Lementünk fürdeni a tengerben. Jót ugráltunk a nagy hullámokban. Amikor elkap egy hullám dobál össze-vissza a víz alatt, nem tudsz mit tenni, csak vársz, amíg felenged és végre levegőt vehetsz. Elég ijesztő? Még 13 óra előtt ettünk gyorsan egy hot-dogot. Aztán a nagy felfordulásban leadtuk a kulcsokat, kijelentkeztünk. Közben már zuhogott az eső, az utcán 15-20 cm-es víz hömpölygött. Elindultunk a buszpályaudvarra. Ez a trópusi eső mindenkit eláztatott teljesen. A buszpályaudvarról a csapat fele visszaindult dolgozni Mexikóvárosba, mi négyen Taxco felé vettük az irányt. A busszal 4 óra alatt vergődtünk el Taxcoba, útközben kétszer megállt a busz, valahol, igazából azt sem tudtuk éppen hol vagyunk. Az út párás, zöld erdők között vitt, hatalmas sárga folyókat láttunk. Taxcoban leintettünk egy kisbuszt, ami nyitott volt, úgy kellett kapaszkodni, hogy ki ne essünk a kanyargós utcákon. A Los Arcos hotelt elég könnyen megtaláltuk, ekkor már úgy este 9-10 óra volt. A recepciós hölgy nem tudott a szobafoglalásunkról, de szerencsére nem volt teltház, így kaptunk egy nagyon szép szobát. A hotel tiszta romantika volt, mint a középkorban, puritán volt a szobánk berendezése is. Kipakoltuk a vizes ruháinkat, kiteregettük. Ezután elmentünk vacsorázni egy hangulatos pizzázóba. Hazafelé menet beugrottunk egy csöndes, hangulatos teázóba, ahol nagyon finom kakaót ittam.

11. nap

    2001.szept.24. - Taxco

    Nézelődtünk Taxcoban, nagyon hangulatos kisváros, fehérfalú, cseréptetős házakkal. Gyakorlatilag egész nap az ezüstboltokban vásároltunk. A várost ezüstvárosnak is nevezik. A 15 órai busszal indultunk vissza Mexikóvárosba. Este búcsúestre ment az egész csapat a Hard Rock Café-ba.

12. nap

    2001. szept.25. - Mexikóváros, Indulás haza

    Reggeli után kettesben elindultunk a Balderas-nál lévő piacra. Jól el is tévedtünk, egy néni, akit megkérdeztünk, még messzebbre kalauzolt, de végül kitartásunkat siker koronázta, és egy óra múlva beléphettünk a piacra. Miután több órát vásároltunk, már jó későn az induláshoz képest hazaindultunk. 16 órára értünk vissza a hotelba, így kemény 1 óránk maradt összepakolni. 17 órára megérkezett a taxi, amibe nem fértünk be négyen a csomagjainkkal, így a taxis hívott még egy kocsit. Simán kiértünk a reptérre, ahol visszaváltottuk a megmaradt pesonkat. A szokásos (elég laza) ellenőrzések után felszálltunk a gépre. Fél 9 felé indultunk volna, de a gép a New York-i irányítóközponttól nem kapott engedélyt a felszállásra, így várni kellett. Végül elindultunk, de hazafelé sem az USA légterén keresztül repültünk, hanem Kuba, Bermuda fölött. A kaja elég vacak volt a Lufthansa-n. A hely is nagyon szűk volt. De a lényeg, hogy sikeresen landoltunk Frankfurt-ban. Itt 2 órával többet vártunk, mint a menetrend szerinti várakozás lett volna. Végül a busz kivitt minket a gépünkhöz, majd átállt egy másik repülő mellé. Vártunk. Aztán végre felszállhattunk, ez az út már semminek tűnt a 11 órás Mexikó-Frankfurthoz képest. 21 órára megérkeztünk Ferihegyre. A tesómék már kint vártak, könnyen megtaláltak minket a tömegben a szombrérók miatt. Este frissen az időeltolódástól még odaadtam az ajándékokat.

Vissza a főoldalra