Ezeken a helyeken jártunk

Íme egy kis ismertető azokról a helyekről, ahol Mexikón belül megfordultunk a 11 nap alatt. Az ismertető eléggé tömör, ugyanakkor egyben élménybeszámolóként is szolgál. Részletesebb ismertetőket útikönyvekben lehet találni.

Mexikóváros

A szállásunk Mexikóvárosban volt, ezért főleg Mexikóvárosban illetve a közvetlen környékén járkáltunk. A város egyik jelképe az Angyal (El Angel), amely a függetlenséget jelképezi. Az Angyal oszlopát (mert egy magas oszlop tetején található meg) a mexikói Függetlenség Emlékművének (Monumento de la Independencia) nevezik. A város főterén (Zocalón) található a Katedrális (Catedral Metropolitana), mely spanyol barokk stílusban épült. A katedrálisnak 14 kápolnája van, hatalmas építmény, érdemes annak is megnéznie belülről, aki egyébként nem vallásos. Ottjártunkkor éppen felújítás alatt állt, így munkagépek zaja, kosz és törmelék zavarta meg a katedrális csendjét, rendjét. Szintén a főtéren található a Nemzeti Palota (Palacio National), amely ma az államelnök hivatali székhelye. A bal oldali épületszárny hátsó udvarában Benito Juarez Múzeum működik. A múzeumban Juarez használati eszközeit, a reformháborúval és a köztársasággal, alkotmánnyal kapcsolatos dokumentumokat állítottak ki. Több berendezett szoba is található a múzeumban, melyek a Juarez-család szobái voltak egykor. A palota belső udvarán szökőkút, árkádos folyosóin freskók találhatók. A palotának szép kertje is van. A Nemzeti Palotába belépéskor le kell adni az útlevelet. Mexikóváros másik jelképe a Latin-amerikai-torony (Torre Latinoamericana). Nem mentünk fel a toronyba, de kívülről láttuk. Igen impozáns látvány, az Empire States Buildingre emlékezteti az embert. A város látványossága még a Chapultepec-park, ami a mi Városligetünkhöz hasonló. Állatkert, óriási zöld parkok, csónakázó tó található itt, valamint a Habsburg-stílusú Chapultepec-kastély. A kastélyból fantasztikus kilátás nyílik az egész városra. A kastélyban múzeum is működik, ez a Nemzeti Történelmi Múzeum. A múzeumban festményeket, berendezett szobákat, használati tárgyakat tekinthetünk meg. Chapultepecben nem szabad kihagyni az Embertani Nemzeti Múzeumot (Museo Nacional de Antropologia) sem. A hatalmas múzeum rengeteg régészeti kincsen, képen, maketten keresztül mutatja be a mexikói nép fejlődését. Mikor ott jártunk a maja-részleg be volt zárva, de így is nagyon sok érdekes dolgot láttunk. Több óra kell a múzeum bejárásához, de nagyon megéri. A Katedrális mellett további templomok is találhatók a városban. Az egyik leghíresebb a guadalupei Régi bazilika. Ha szeretünk vásárolni, mindenképpen látogassunk ki egy igazi mexikói piacra, például a Balderason található piacra. Egy ilyen piacon mindenféle kézművesterméket, ponchót, somberót kaphatunk.

Teotihuacán

Talán a legérdekesebb, leglátványosabb kirándulásunk volt a teotihuacáni piramisok felkeresése. A Nap-piramis a maga 65 méter magasságával, valamint a Hold-piramis a 46 méter magasságával egy életre szóló élményt nyújtott. A piramisokról fantasztikus kilátás nyílik a tájra. Egy fél napot el lehet tölteni a régészeti körzetben. Hétvégén nincs belépő, viszont sok a látogató, mert a mexikóiak is szívesen kirándulnak oda. Busszal lehet eljutni Teotihuacánba, kb. 50 percre van Mexikóvárostól. Busz több állomásról is indul. Az egyik az Indios Verdes, a sötétzöld színű metróvonal egyik végállomása. Ott ki kell kecmeregni az aluljáróból, és jobb megkérdezni valakit. A buszokra Teotihuacan vagy Piramides van kiírva. A jegy ára 35-40 peso. Visszafele ugyanennyi. Egyéb buszállomások: San Lazaro (rózsaszín vonal), Taxuena (kék vonal déli végállomás, innen Tulába is megy busz, ott is van piramisrezervátum), Autobuses del Norte (sárga vonal). A piramisok mellett múzeum működik, melyben a piramisoknál talált kisebb leleteket (edényeket, sírokat) állítottak ki. A múzeumban megtalálható Teotihuacán város makettje is. Nem szabad kihagyni a múzeumot sem. A piramisok lábánál rengeteg árus árulja portékáját. Kézműves termékeket, valamit obszciánból faragott szobrokat lehet itt vásárolni. Műgyűjtő biztos nem vásárolna ilyen helyen ;-), de az egyszerű turistának 1-1 faragott szobor később is eszébe juttathatja a mexikói kalandokat. Mi is vettünk kis szobrokat. Alkudni szinte kötelező! Az árusok szemtelenül sokat próbálnak kérni a szobrokért, de percek alatt a felére is le lehet alkudni az árat.

Xochimilco

Velencéhez hasonlítanak Xochimilco csatornái. 1-2 órára lehet bérelni gondolát, az árból alkudni kell, mert a turistákat próbálják megkopasztani. Ha ügyesek vagyunk, akár felére is le lehet alkudni az árat, főleg hétközben, mikor nincs forgalom. Xochimilcoban némely családok virágot termesztenek eladási céllal, érdemes kiszállni és körülnézni egy ilyen virágtermesztő helyen. Xochimilco Mexikóváros peremén található. Ha jól emlékszem, Taxuenaig el kell metrózni. Onnan indul egy nem metró, de hasonló, valami helyi vasútféle, HÉV-szerű kisvonat. Ugyanúgy másfél peso egy jegy rá, mint a metróra. Annak a másik végállomása Xochimilco. Miután kiszálltunk a vonatról megszállnak a helyiek, és elmutogatják az utat a hajókig, el sem lehet tévedni. Fél nap alatt meg lehet járni a városrészt. Velencére csak a víz miatt hasonlít... eléggé lepusztult hely, de ennek ellenére érdemes megnézni.

Puebla és Cholula

Távolsági busszal (kb. 2 óra alatt) juthatunk el a 670 ezer lakosú Pueblába, mely Mexikó 5. legnépesebb városa. Annyira nem estünk hanyatt a várostól, valószínűleg a tömeg és az erős szmog miatt nem tetszett, de ennek ellenére Puebla belvárosi házai a világörökség részét képezik. A katedrális zárva volt, mikor arra jártunk, de kívülről nagyon szépnek tűnt. Lacikának nagyon nem tetszett Puebla. Szerinte ez a hely a latin pokol ;-) Szerintem viszont érdekes volt a rengeteg ember, az orrfacsaró szmog és a mocsok... Itt talán jobban lehetett érezni a mexikói-feelinget, mint Mexikóvárosban. Ócska buszok, elmaradott tömegközlekedés, nagy forgalom, a külvárosban lepukkant városnegyedek. A buszpályaudvarról egy helyi busszal lehetett bejutni a városközpontba. Hát érdekes dolog volt, mikor megtelt a busz és csak mi voltunk rajta fehérek... Arról nem is beszélve, hogy milyen lerobbant környéken ment keresztül, mire beért a városközpontba. Nagyon találó volt a latin pokol titulus. Pueblából sokat egyébként nem láttunk, mert kicsit esett az eső, mikor arra jártunk, így inkább tovább mentünk Cholulába, egy kisvárosba. Cholulában egyetlen nevezetesség van, a Tepanapa-piramis, amit ma már föld borít. A piramisdomb tetején templom áll, a Virgen de los Remedios-templom. 30 pesoért be lehet menni a piramisba, ami belülről egy föld alatti járatrendszer. A régészek vájták a piramisba az alagutat, hogy piramis építését tanulmányozhassák. Cholulába eljutni is egy külön kaland: egy nagyon rozoga Volkswagen kisbusszal mentünk vagy 40 percet nagyon rossz utakon. Nem mondhatnám, hogy nem féltünk egy kicsit, hogy valóban a piramisoknál kötünk-e ki... Visszafelé már egy nagyobb busszal mentünk, de annak is megvolt a varázsa. Egy részen földutakon vitt az utunk kukoricatáblák között, a sofőr meg úgy vezetett, mint egy őrült, ezerrel nyomta a gázt... pedig majd szétesett ez a busz is. Szerintünk Puebla és Cholula egyáltalán nem szép hely, de ez is Mexikóhoz tartozik, Mexikó egyik arca. Ajánlom ezért mindenkinek e két várost is.

Pachuca és Mineral de Real del Monte

Hát igen. Erről a 2 városról viszont csak pozitívumokat tudok mondani. Pachuca kb. olyan messze van, mint Puebla, szintén busszal közelíthető meg. A pályaudvaról Pueblához hasonlóan helyi járat visz be a városközpontba. A helyi buszra felszállt 2 zenész is, akik mexikói zenét játszottak, néhány peso reményében. Pachucából tovább mentünk Mineral de Real del Montéba egy kisbusszal. A kisbuszból menet közben gyönyörű volt a kilátás a 112 ezer lakosú hajdani ezüstbánya központra, Pachucára. Mineral del Monte egy sváb kisvárosra emlékezteti az embert a takaros kis utcácskáival. A mocskos Mexikóváros és Puebla után felüdülés volt a szemnek a tisztaság, amit a kisvárosban tapasztaltunk (ugyanakkor érdekes az éles ellentét a mocskos nagyváros és a tiszta vidéki kisváros között). Színes házak, szűk utcák jellemzik a városkát. Egy kávézóban isteni finom fagyit ettünk és cappuccinot ittunk. A város főtere és temploma is nagyon szép volt. Bementük egy igazi mexikói piacra is. A piacon a kaktuszlevél mellett a nálunk gyomnövénynek ismert tyúkhúrt is lehetett kapni... Mineral del Montéban nem szabad kihagyni a helyi specialitást, a pastes-t. Ez egy olyan tésztaféle, mint nálunk a rétes. Édesen vagy sósan lehet fogyasztani. Az édes változatba almát, ananászt tesznek, a sós változatba pedig darált húst vagy babot. Laktató eledel, nem szabad belőle sokat enni, de mindenképpen ki kell próbálni. Ezt a két várost csak ajánlani tudom mindenkinek.

Acapulco

Mexikót két oldalról is óceán határolja. Keleten az Atlanti-óceán, nyugaton pedig a Csendes-óceán. Híres mexikói üdülőhely a Csendes-óceán partján Acapulco. Régebben a hollywoodi sztárok, amerikai turisták kedvenc üdülőhelye volt. Ma már kicsit veszített korábbi fényéből, az amerikaiak a Karib-tenger üdülőhelyeit (pl. Cancún) jobban kedvelik, de azért még mindig érdemes felkeresni Acapulcót is. Természeteseb mi is így tettünk. 5 óra buszútra van Acapulco Mexikóvárostól. Egy óceánparti szállodában volt a szállásunk. All inclusive rendszerben egy teljes napot töltöttünk Acapulcóban. Mi péntek éjjel utaztunk (ami nem volt azért annyira jó ötlet) és így szombat hajnali 5-6 körül érkeztünk Acapulcóba. Szerencsére reggel 8 körül el lehetett foglalni a szállást, de az all inclusive csak délután 1 órától volt érvényes. Korlátlanul lehetett enni, inni. Szerény véleményem szerint ha már Acapulcóban van az ember, akkor nem szabad megától semmit sem megvonni, így az all inclusive a legjobb választás. Csak lemegy az ember a tengerpartra egy koktéllal a kezében és élvezi a pihenést a pálmából készült napernyők alatt... ;-) Esetleg beül a jacuzziba és készíttet egy fotót magáról az acapulcói öböllel a háttérben ;-) Az esős évszak végén jártunk Mexikóban és így Acapulcóban is. Reggel még erősen borongós volt az idő, de kora délutánra szikrázóan kisütött a nap. Az óceán partja itt nem homokos, hanem apró kavicsokból áll. A hullámok viszont nagyon erősek. Minden gond nélkül dobálják az embert, ha megfelelően sikerül elkapni 1-1 nagyobb hullámot. Simán be tud a vízbe húzni egy hullám, hogy aztán pár másodperc múlva 10 métert dobjon a part felé rajtunk. Jópofa játék, hulla fáradtan másztunk ki a vízből több óra hülyülés után ;-) Az egy napos pihi után szakadó esőben kellett elhagynunk Acapulcót, mert bejött egy trópusi eső... 20 centis víz állt az utcákon.

Taxco

Acapulcóból Taxcón keresztül mentünk vissza Mexikóvárosba. Sajnos az eső miatt nem sokat láttunk a tájból, mert a busz ablakai párásak voltak. Pedig gyönyörű trópusi tájakon mentünk keresztül. Sűrű, zöld növényzettel borított hegyek, a hegyek között néha a mélyben sáros vízű, erős sodrású folyó... igazi trópusi-feeling ;-) Taxco az ezüstnek köszönheti jó hírét. Világ szinten jelentős az ezüstbányászat itt, és ez meglátszik a választékon és az árakban is. A magyarországi áraknál olcsóbban, néha akár feléért lehet itt szebbnél szebb ezüstékszereket vásárolni. A városban 50 ezüstműhely és 300 (!!!) ezüstüzlet működik. Este későn értünk Taxcóba, egy hotelben töltöttük az éjszakát. A Hotel los Arcos középkori házra emlékeztetett. Emeleti teraszáról szép kilátás nyílt a városra. Egy aranyos pizzériában vacsoráztunk és reggeliztünk. Taxco Mineral del Montéhoz hasonlóan gyönyörű kisváros. Más stílusú, de ugyanúgy mentes a nagyvárosok szennyétől, forgalmától. Az emberek kedvesek, az utcák szűkek, minimális a forgalom. Természetesen vettünk ezüstékszereket ;-) A bőség zavarával küszködik az ember. Mi is voltunk vagy 15-20 ezüstüzletben... Az üzletek egymás mellett nyílnak, 50 méteren belül 4-5 üzlet is előfordul. Itt is lehet alkudni, de nem engednek túl sokat az árból. Érdemes több üzletet is végigjárni, 10-20-30 százaléknyi eltérés is lehet 2 ékszerüzlet között ugyanabban az ékszerben. Alkudni is kb. 10-15 %-ot lehet, de ha az ember több ékszert vásárol, akkor többet is engednek. A főtérhez közelebb fekvő üzletek drágábbak, mint a kisebb utcákban lévők, és még az is megeshet, hogy a kisebb utcában szebb ékszert találunk.

Vissza a főoldalra